Logo


Bevezető

A LOGO programozási nyelv születése 1967-re tehető, legismertebb szülőatyja Seymour Papert dél-afrikai származású matematikus és pszichológus. A LOGO nyelvet kifejezetten oktatási célokra tervezték. Eredetileg tisztán funkcionális programozási nyelv volt, a mai változatok már fejlett grafikai lehetőségekkel és objektum-elvű jellemzőkkel is rendelkeznek.
 

Elmélet

Teknőcgrafika

A LOGO programozási környezet ad egy parancsbeviteli ablakot és egy rajzlapot. A rajzlapon egy (vagy több) "teknőccel" rajzolhatunk. A teknőc mozgatható és állapotai módosíthatók, mindezt a parancsbeviteli ablakban kiadott parancsokkal vezérelhetjük. A rajzolás úgy történik, hogy a teknőc - mozgatása során - "csíkot húz" maga után. A teknőc állapota írja le azt, hogy rajzoló vagy törlő módban van-e, milyen a toll színe és vastagsága, illetve, hogy látható-e a teknőc.

Vezérlési szerkezetek

Komolyabb programok készítésénél szükség van vezérlési szerkezetekre: ciklusokra és elágazásokra. A ciklusokkal egy vagy több parancs ismételt végrehajtása vezérelhető, az elágazások pedig arra jók, hogy parancsokat csak bizonyos feltétel teljesülése esetén hajtson végre a program.

Eljárások

Az eljárás volt sokáig a strukturált programozás legfontosabb nyelvi eleme. Egyszerűen megközelítve az eljárás olyan programrészlet, aminek neve van, és ezzel a névvel meghívható a program más pontjairól.

Listakezelés

A LOGO alapvető adatszerkezete a lista. A listakezelés problémai legtöbbször rekurzív programokkal oldhatók meg.


Feladatok

            Logo feladatgyűjtemény