Bevezető A LOGO programozási nyelv születése 1967-re tehető, legismertebb szülőatyja Seymour Papert
dél-afrikai származású matematikus és pszichológus. A LOGO nyelvet
kifejezetten oktatási célokra tervezték. Eredetileg tisztán funkcionális
programozási nyelv volt, a mai változatok már fejlett grafikai
lehetőségekkel és objektum-elvű jellemzőkkel is rendelkeznek.ElméletTeknőcgrafika
A LOGO programozási környezet ad egy parancsbeviteli ablakot és egy rajzlapot.
A rajzlapon egy (vagy több) "teknőccel" rajzolhatunk. A teknőc
mozgatható és állapotai módosíthatók, mindezt a parancsbeviteli ablakban
kiadott parancsokkal vezérelhetjük. A rajzolás úgy történik, hogy a
teknőc - mozgatása során - "csíkot húz" maga után. A teknőc állapota
írja le azt, hogy rajzoló vagy törlő módban van-e, milyen a toll színe
és vastagsága, illetve, hogy látható-e a teknőc.
Vezérlési szerkezetek
Komolyabb programok készítésénél szükség van vezérlési szerkezetekre:
ciklusokra és elágazásokra. A ciklusokkal egy vagy több parancs ismételt
végrehajtása vezérelhető, az elágazások pedig arra jók, hogy
parancsokat csak bizonyos feltétel teljesülése esetén hajtson végre a
program.
Eljárások
Az eljárás volt sokáig a strukturált programozás legfontosabb nyelvi
eleme. Egyszerűen megközelítve az eljárás olyan programrészlet, aminek
neve van, és ezzel a névvel meghívható a program más pontjairól. Listakezelés
A LOGO alapvető adatszerkezete a lista. A listakezelés problémai legtöbbször rekurzív programokkal oldhatók meg. FeladatokLogo feladatgyűjtemény |